2018. március 21., szerda

Konfliktus kezelés helyett kötődés kezelés


„Ha nem vagyok jó neked, akkor elzárkózom!”
„Hogy lehetsz ilyen rossz velem, hogy magamra hagysz?”
Ismétlődő mélyrepüléseink - ki a hibás?
Képtalálat a következőre: „egymásnak háttal kép”Mit tegyünk?


Sok házaspárral folytatott beszélgetésben azt tapasztaljuk, hogy nem is tudják könnyen megfogalmazni, hogy mi a fő baja a kapcsolatuknak, de valahogyan érzik, hogy nem jó.
Ilyenkor hangzik el az, hogy kellene segítség a konfliktuskezelésben is, de talán nem is csak arról van szó.  Valahogy, ha nincsen éppen feszültség közöttük, akkor sem olyan igazi, olyan érzelem gazdag a kapcsolatuk. Aztán előkerül a kérdés, hogy volt-e e esetleg valami olyan múltbeli kettőjük között játszódó történés, amit hordoznak magukban, ahol a másik megsebezte őket és nem felejtették még el, nem tudtak túllépni rajta.
A válasz igen szokott lenni. Meg-megtudnak fogalmazni régóta cipelt sérelmeket, kapott sebeket.  
Lassan szépen valamelyikük  elmondja, hogy elég gyakori az az érzése, hogy ....
a másik a viták során mint egy úthenger átgyalogol rajta, lerombol minden jó érzést benne  és ezek a típusú konfliktusok időnként újra és újra megjelennek és nehéz belőle regenerálódni. A másik elmondja, hogy újra és újra megéli a magányt, az érzelmi szeparációt, mert a párja elzárkózik és levegőnek veszi, vagy éppen elmegy mellőle és magára is hagyja. És  valahogy ezek az élmények azok, melyek  megnyesik az egymás felé érzett bizalmat,  meghiúsítják az egymástól várt érzelmi biztonság élményét, valahogy leépítik a  lelkes, jó érzéseket. Hogy talán a bizalmatlanság felerősödik bennük és a mindennapi apró jóérzések sem tudnak előjönni.
Amikor elérkezünk odáig, hogy nevet kell adni ezeknek a típusú konfliktusoknak, akkor vannak akik tornádónak, vagy cunaminak nevezik, bizonyos párok az örvény szimbólikáját érzik találónak. Elhangzott már olyan megnevezés is, hogy olyan ez a párbeszéd a házaspár között, mint  egy halálos spirál, ami a legmélyére a nagy semmibe húz le.  Igen egy házaspár pont így is nevezete a saját ilyen irányú érzelmi interakcióját, hogy a „nagy Semmibe érkezés”.
Továbbiakban mi  ördögi párbeszédeknek fogjuk nevezni ezeket a házasfelek között játszódó, egymásnak kölcsönösen nagy fájdalmat okozó érzelmi köröket.
Ördögi körnek azért nevezzük ezt a jelenséget, mert ezek a párbeszédek zárt kört alkotnak, amelyek felgyorsulva lefutnak és egy nagyon nehéz érzelmi helyzetbe hozzák mindkét résztvevőt. Zárt kőr, azaz úgy néz ki mintha nem lenne kilépési lehetőség belőle.
Egyik fél úgy hat a másik félre, hogy annak a gyengéjét érinti meg. Az ő megborulásnak induló belső egyensúlyvesztése miatt destruktívan kezd működni, vagy támad, vagy menekül, de az asszertívitás nem kap teret. Ezzel a szélsőséges viselkedéssel éppen megbolygatja társának a lelki egyensúlyát és sikerül az ő gyenge pontját érintenie. Ami csak fokozza az ő destruktív viselkedésű válaszát. És minél destruktívabb a felelet, annál destruktívabb lesz a válasz is. És egy pár érzelemcsere, pár beszédváltás és csak azt veszik észre, hogy már megint  a mélyén vannak…
Nézzünk egy példát!
Éva indulatosan felcsattan, mert valami máshogy történik mint számított rá. Dühében elkezdi Ádámot hibáztatni, számon kérni.
Ádámnak rossz emlékei vannak az indulatokról. Édesanyja hosszasan veszekedett velük gyerekekkel sokszor a semmiségek miatt is. És mindig végig kellett hallgatnia, miközben szorongott tőle.
Most nem tudatosan gondol erre vissza, de a bevésődött érzelmek aktiválódnak és már a gyomrában érez egy szorongást Éva szavaitól. Ezért összehúzza magát. Megpróbál racionálisan magyarázkodni, hogy mi miért úgy történt, ahogy Évának nem tetszik. Igyekszik kimagyarázni magát.
Éva közben úgy érzi, mivel a férje nem jött haza időben, és a közösen tervezett esti program egészen szűk időre töpörödött össze a késés miatt, már eleve úgy érzi, ő nem fontos, ő a legutolsó helyen van Ádám életében. Innen jön a düh és heves probléma felvetése. Aztán meghallgatja a közönyös, érzelem mentes magyarázkodásokat: „nem tudom kiszámítani a dugót és egyébként is volt még egy fontos telefonom, amit nem tehettem le, muszáj volt érdeklődnöm az ügyfelünk nyaralása felől, kell építeni ezeket a munka kapcsolatokat is. Nem is értem, mi a bajod, hiszen ha most nem kezdenél veszekedni, akkor még összekaphatnánk magunkat valami kisebb programra. Most ne lovagolj már ezen az egy órán légy szíves”. Éva úgy érzi, valóban nem számít, ő az utolsó. Nem érzi, hogy a férjének is fontos lett volna ez a kerek este közösen eltöltve és sajnálkozna rajta, hogy nem jött össze. Hogy ez egy közös szomorúság lenne. Kezdi magát egyre karakteresebben magára hagyva, egyedül érezni. Ő, akit sosem vettek komolyan a szülei. Az ő érzése, az ő kis világa sosem számított. Ezt a keserű érzést hordozva tudattalanjában éli meg most ezt a szituációt férjével. Ezért még tehetetlenebb és dühösebb lesz. Támadni fog. És kifejti, hogy a férje mennyire egy nemtörődöm szeretet nélküli alak.
Aki érzékelve a nagyobb agressziót, egyre jobban zsugorodik össze, míg tényleg elhiszi, hogy vele baj van. De ez olyan súlyos érzés, hogy inkább rávetíti Évára, hogy ővele van baj és ha őt sikeresen kizárja az életéből, akkor megnyugodhat. Így viselkedésében közönyösen rázza le az asszonyt, elkezd más tevékenységbe belefogni, elvonul ha teheti, legrosszabb esetben elmegy aludni.
Éva pedig egyre jobban megéli a saját rémét, hogy ő már gyerekként sem, de most sem fontos igazán senkinek, még a férjének sem! És ez tovább hergeli, dühíti. Ha elég rámenős még utána megy és mondja, csak mondja…
Aztán többféle forgató könyv is történhet. Ádám egy ponton kirobban és agresszíven elküldi, lerázza Évát, oly bántóan, hogy a veszekedés is beleszorul és feladja. Vagyis sérülten visszazár ő is.
De lehet az is, hogy az asszony csak mondja-mondja… a férj pedig csak távolodik csak távolodik.
És minél inkább távolodik annál inkább mondja és minél inkább mondja, annál inkább távolodik.
Nem más ez a jelenség, mint  a „te minél inkább én annál inkább” dinamika nyomorúságos és lehúzó örvénye.
És pontosan ez az ördögi kör, ez az egyik típusú ördögi párbeszéd, amikor van az elhagyatottságtól, elhanyagolástól rettegő üldöző és van az indulatoktól megijedő és a „nem fogok megfelelni, nem vagyok jó” érzésétől rettegő menekülő.
És ami miatt szintén ördögi, vagyis ellehetetlenült és romboló ez az érzelemcsere, az az, hogy egyik sem látja hogy nem csak ő, hanem a másik is fél és retteg. Éva azt látja, közömbös felé Ádám, őt kizárja a világából és a továbbiakban nagyon jól elvan. Neki egy kegyetlen, jeges szívű, őt elutasító férje van. Míg Ádámmal van egy ijesztő, veszekedős, elsárkányosodott felesége, aki egyre csúnyábban képes vele viselkedni.
Szenved a férj és szenved a feleség. Nem csupán félre értésben vannak, hanem félre érzésben!
M I   L E S Z   E B B Ő L ? ? ?
SzE

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése