Kedves Lelkészfeleség Testvéreim!
Az a kérdés: Vannak e még álmaid? De kezdjük azzal a kérdéssel: Ki vagy Te? Ez a kérdés Keresztelő Jánosnak is oda lett célozva a főpapok által.
A különös próféta választ fogalmaz rá, elmondja, hogy ki ő és ki nem ő.
Ami nagyon fontos, tisztázza beszédében Krisztushoz való viszonyát is.
Minderről a János evangéliumának 1. részében, a 19. verstől olvashattok.
Kérdezzük meg magunktól mi is így az új év kezdetén, hogy mi kik is vagyunk?
És milyen félre értések vannak bennünk magunkról, vagy másokban rólunk? Mi az amivel nem tudunk, nem akarunk azonosulni? Mi az, amik biztosan nem vagyunk? Vagy nem lehetünk.
Keresztelőtől megkérdezték: Te a Krisztus vagy? Illés? Próféta?
Mindenképpen valahogyan isteninek látták, akarták látni.
Te vagy é a Krisztus? Akarnak e téged isteninek,
azaz tökéletesen jónak, önfeláldozónak látni? Vagy te, kedves Testvérem szeretnéd e magadat teljesen jó, hibátlan és makkulátlan anyának, feleségnek, Isten gyermekének, szolgájának látni? Te vagy e a tökéletes, az isteni?
János válasza egyértelmű:
Nem vagyok sem Krisztus, sem próféta, sem Illés.
Keresztelőtől megkérdezték: Te a Krisztus vagy? Illés? Próféta?
Mindenképpen valahogyan isteninek látták, akarták látni.
Te vagy é a Krisztus? Akarnak e téged isteninek,
azaz tökéletesen jónak, önfeláldozónak látni? Vagy te, kedves Testvérem szeretnéd e magadat teljesen jó, hibátlan és makkulátlan anyának, feleségnek, Isten gyermekének, szolgájának látni? Te vagy e a tökéletes, az isteni?
János válasza egyértelmű:
Nem vagyok sem Krisztus, sem próféta, sem Illés.
Ez a belső év eleji leltárkészítés nagyon áldásos tevékenység tud lenni.
Hiszen, amiket a lelkünk mélyebb rétegeiben tudatosítunk és meghatározunk, azokból fognak születni kisebb-nagyobb döntéseink, igenjeink és nem-jeink.
És mik vagyunk? Mik szeretnénk lenni? Belső vágyak? Célok?
Hiszen ezekre is rá kell helyeznünk a belső fókuszt, hogy aztán valósággá tudjuk őket váltani.
Pont tegnap utazás közben elgondolkodtam azon, hogy mi van bennem és oda jutottam el, hogy rácsodálkoztam, hogy jelenleg nincsenek álmaim. Megérkezettnek érzem magam a mindennapokba és elégedettségben vagyok. És valahogy elkezdtek ezek a gondolatok zavarni. Mi az, hogy nincsenek álmaim? Biztos jó ez az állapot? Biztos jó csak a jelenben lenni és csak a mában élni? Legalább a lelkem 10%-a vágyódhasson valamire, amit el kell még érni.
Aztán végig is gondoltam, hogy mi lehetne ez, majd rájöttem vannak még céljaim, de azok sem fognak annyi pluszt hozni, hogy igazán sóvárogjak utánuk, hogy nincs igazán szükségem rájuk, persze valamire jók lesznek, ha majd elérem őket. Aztán elengedtem ezeket a gondolatokat vegyes érzésekkel.
Majd otthon, este felé elővettem azt a hálanaplót, amit a lányommal együtt kaptunk karácsonyra, hogy töltögessük és időnként meg tudjuk beszélni.
Volt benne egy feladat, ami éppen most következett:
Írj le egy dolgot, amit a jövőben szeretnél! És ird köré, hogy mi minden miatt lesz az neked jó!
Utólag magam is meglepődtem rajta, de nem egy külső, hanem egy belső dolgot írtam: szeretnék egy szép belső világot, ahol rendszeresen, igazi örömben megpihenhetek. És leírtam ennek jellemzőit és lerajzoltam szimbolikusan ezt a világot. Nagyon vonzó lett...
Elkezdtem vágyódni rá, a dinamikusabb belső életre.
És elkezdtem megfogalmazni, hogy mi minden nem vagyok, amire ehhez szükségem lenne... és itt érkeztem meg oda, hogy Jézushoz való viszonyom kerüljön a középpontba.
Hogy ez a világ, amire vágyom, voltaképpen az Ő országa. Ahol az ő törvényszerűségei uralkodnak. Ahol az Ő irgalma és kegyelme adja a fényt.
Az Ő fehérsége hozza a tisztaságot és egyszerűséget, az Ő szeretetének határtalansága és kreativitása adja a szépséget...
Hát megtaláltam az álmaimat. Isten országából többet meríteni, többet megragadni és jobban engedni, hogy minél több valósuljon meg belőle idelent is. Furcsa volt rájönnöm arra, hogy ez a vágyam még kiszolgáltatottabbá tesz Isten felé. Mégis öröm volt bennem nap végére!
Ki vagy te?
Ki nem vagy te?
Ki vagy te Jézus Krisztussal és ki nem vagy Ővele?
Ki vagy Te Jézus Krisztus nélkül?
Nincsen érett és valós válasz csupán az első két kérdésre, de a második két kérdésre sem tudunk felelni bölcsen, ha előtte nem gondoljuk végig az önmagunk perspektíváit.
Kálvin János mély bölcsessége ide kívánkozik:
"Nincs önismeret istenismeret nélkül és nincs istenismeret emberismeret nélkül."
Ki vagy te Isten szemében?
Ki vagy te Számára, mint dicsőségét örökléten át hordozó lehetőség?
Milyennek lát téged?
Isten hív, hogy jöjj, hogy közelíts felé mert szükséged van Rá és mert neki is szüksége van rád. A szeretet okán.
Kedves Testvéreim, kívánom, hogy 2018. elején valamennyien tudjunk időt szánni arra, hogy egy belső és külső elcsendesedésben ezeket a kérdéseket megválaszoljuk magunknak Őelőtte!
Szeretettel
Szőke Etelka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése