2017. október 30., hétfő

Hogyan lett egy gyülekezeti konfliktusból áldás?



Nagy szeretettel köszöntjük
mai blog írónkat 

dr. Mészárosné dr. Seres Leilát, aki szintén lelkipásztor feleségként is szolgál a mindennapjaiban. Leila oktató-kutató orvosként dolgozik, férjével egy budapesti  baptista gyülekezetben szolgálnak, 3 gyermek édesanyja.

C:\Users\ETA\Downloads\20170725_192250 (2).jpg

Nagyon szép, mély és igaz tartalmú bizonyságtételét olvassuk nyitott szívvel!

Hogyan lett egy gyülekezeti konfliktusból áldás?



Előfordul, hogy úgy érezzük, mindent megtettünk lelkipásztor feleségként, mégis bíráló mondatokat kapunk. A szavak sebeket is okozhatnak, amelyek néha nehezen gyógyulnak. Ha van ilyen gyülekezeti nézeteltérés, érzéseink még a házasságunk nyugodt vizein is hullámokat okozhatnak. Hogyan lehet helyrehozni a testvéri kapcsolatokat, megbocsátani és elfelejteni a bántó szavakat?
Péter apostol írja: „Soha ne bánjatok rosszul azzal, aki veletek rosszul bánik! Se ne mondjatok rosszat annak, aki nektek rosszat mond! Ellenkezőleg: áldással viszonozzátok a rosszat! Hiszen Isten erre hívott el benneteket, és így kapjátok meg az ő áldását.” 1. Péter 3:9 
Nagyon jónak találom a lehetőséget, hogy ezen a blogon ilyen őszinte írásokat lehet olvasni a lelkész feleségek nehézségeiről. A férjem baptista lelkipásztor, kicsit kilógok a sorból, mivel nem vagyunk reformátusok, mégis szeretném megosztani veletek, én milyen megoldásra jutottam.
A nyár elején gyülekezetünkben egy konfliktus eléggé leterhelt. A fő problémát az okozta, hogy úgy éreztem, én mindent megtettem egy konkrét szolgálati terület szervezéséért, mégis sok kritikát kaptam érte, ami elég rosszul esett. Gondolom, nem vagyok egyedül, gyakori az, hogy lelkész feleségként elvárásoknak kellene megfelelnünk. Igyekeztem megbocsátani, mégsem ment könnyen. Újra és újra előjöttek a sérelmeim, nem tudtam elengedni.
Imádkoztam, átbeszéltük a férjemmel. Keresgélve az interneten, rátaláltam a lelkészfeleségként blogra. Olvasgattam Szőke Etelka írásait (1), először levélben kértem tanácsot tőle, majd személyesen is találkoztunk. Ha lelkigondozói segítséget kérünk, az nem a gyengeség jele. Néha, ha elakadunk egy lelki problémával, úgy érzem, jó megkérdezni valakit, aki egy kicsit messzebbről szemléli a kérdést és objektívebben látja, mint mi. A beszélgetés után számomra is sok minden világosabb lett és úgy éreztem, a nyár jó alkalom arra, hogy visszavonuljak, elcsendesedjem, hogy jobban megértsem, mi Isten célja a gyülekezeti szolgálataimmal.
Találtam egy cikket a Szolgatárs újságban, ami éppen a lelkészek házasságával foglalkozott (2). Az egyik tanács, úgy szólt, mint a „ragyogó házasság” receptje (3). Az áldás, a jó szó tudománya: a gyakorlatban azt jelenti, hogy kérjünk áldást Istentől a házasságunkra. A gondolatainkban a kritika helyét az áldó, imádságos gondolatok vegyék át. Áldást mondjunk magunkban és hangosan is, akkor is, ha a társunk nincs is jelen. Nézeteltérés esetén reagáljunk kedves szavakkal, magatartásunkkal is ezt fejezzük ki felé. Amikor ezt elolvastam, az jutott eszembe, hogy nemcsak a házasságokra, hanem bármelyik emberi kapcsolatra is lehetne alkalmazni. Sőt úgy éreztem, Isten kifejezetten azt tanácsolja nekem, hogy áldással és imádsággal gondoljak rájuk is, akik (okkal vagy ok nélkül) megbántottak. Így, amikor újra eszembe jutott az egész gyülekezeti történet, és jöttek volna a saját sérelmeim, azt kellett mondanom, hogy állj. Váltsunk áldás üzemmódba. Innentől kezdve imádságban áldást kértem a konfliktusban érintett testvéreim életére, családjára.
Csodálatos volt a változás magamon: egy idő után teljesen el tudtam engedni a fájó érzéseket. Magam is alig tudtam elhinni, de a nézeteltérés elvesztette rám a blokkoló és negatív hatását. Szeretettel és megértéssel tudtam a testvéreimre nézni, más oldalról kezdtem látni az egész kérdést. Elkezdtem keresni a Bibliában azokat az igeverseket, ahol áldásról van szó. A legszebb az volt, hogy a jó szó módszere teljesen egybecsengett az evangélium igéivel, az Úr Jézus szavaival, aki azt mondta: „Szeressétek, áldjátok ellenségeiteket és imádkozzatok értük!” Tanulom, milyen igazából krisztusi módon reagálni a konfliktusokra.  

A nyár eleji megoldhatatlannak tűnő helyzetre Isten egy teljesen új és működő megoldást adott: kedves barátaink átvették tőlem ezt a szolgálati területet, mert őket pedig Isten arra indította, hogy vállalják fel. Isten nekem pedig mutatott egy új másik fontos szolgálati lehetőséget: Azt az ötletet adta, hogy szervezzem meg a női kört újra és osszam meg az áldás, a jó szó, a jó reagálási mód jelentőségét. Erre Isten segítsége nélkül tényleg nem lettem volna képes: átlépni önnön határaimon. Ez számomra nagyon felszabadító érzés volt.
Ezen a női körön arról számolt be az egyik hölgy, hogy egyszer őt is mélyen megbántotta valaki és alig tudta ezt elviselni. Megtérése után újra előjött ez az egész fájó történet és újra érezte, hogy nem bírja tovább. Akkor Isten ezekkel a szavakkal vigasztalta meg: „Az én szeretetem nem jelent-e többet Neked annál a bántásnál, ami ért téged?”
Nekem ez is áldás volt, hogy a női körön valaki így tudott bizonyságot tenni. Őt az Úr Jézus szeretete segítette át a krízisen. A legnagyobb áldás, a biztos pont, amibe kapaszkodhatunk, amire építhetjük az életünket, az Úr Jézus Krisztus. Az ő szeretetében regenerálódhatunk, ő helyre tudja állítani a lelkünket.
Isten segítségével, még a konfliktusokat is áldássá teheti. Ez az én megtapasztalásom, amit szintén úgy éreztem, hogy le kell írnom, hátha erőt meríthet belőle legalább egy valaki.

Áldást kívánok a lelkipásztor feleségként blog íróinak a munkájára és az olvasókra is! Kívánom, hogy fogjunk össze és bátorítsuk továbbra is egymást! Gyűjtsünk közösen Istenre mutató jó gyakorlatokat, megoldásokat a házasságunk építésére, a gyermeknevelésre és a gyülekezeti szolgálatunkra!

Mészárosné Seres Leila


Hivatkozások:
(1) http://lelkeszfelesegkent.blogspot.hu/2017/06/vegre-megerkezett-megvalto-nyar.html
(2) Szolgatárs baptista folyóirat, 2013/2.számBoldogan éltek, míg meg nem haltak? A lelkipásztor házassága és válása
(3) Ed Wheat–Gloria O. Perkins: Szerelemről minden házaspárnak. KTA Kiadó, Budapest 2001.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése