GONDOLATOK
"Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. Ezt mondta, földre köpött, és sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született szemeire, majd így szólt hozzá, -Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában, ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért."János 9,5-7
Mindig meglepnek Jézus módszerei. A vak sarat kap a szemére, ami még inkább akadályozza a látást, el is kell mennie a Siloám tavához, annak, akinek ez nem is egyszerű feladat, és egy csodálatos gyógyulás lesz belőle. Valahogy Jézustól imáinkban úgy szeretjük kérni a gyors, szenvedésmentes gyógyulást, kapcsolataink gyors javulását, körülményeink hirtelen jó irányú változását. Jézus pedig sárral, sétával készíti elő az új más minőségű, benne értelmet nyert életet. Mindenkor az Ő műve, de valahol nem akar kihagyni bennünket, a gyógyulás folyamatából.
Egyik lányommal kicsiként sok konfliktusom volt. Mindig azt éreztem, hogy provokál, emiatt sokszor fegyelmeztem. Nagyon zavart már,....
hogy sok a feszültség közöttünk. Sokszor imádkoztam emiatt. Egyik reggel felébredtünk, és lebénult az arca. Természetesen, ahogy ez egy lelkészcsalád esetében történni szokott, mindez vasárnap reggel volt, istentisztelet előtt. Ijesztő látvány volt egy 6 éves kislány "rezzenéstelen arccal". Gondnokunk elvitt a kórházba, bennfogták. Nagy küzdelem volt, hogy valaki ott maradhasson mellette, végül nem lehetett. Lányunk hallva, látva dilemmánkat, mondta, hogy ő éjszaka lesz egyedül. Így lett. Sokat imádkoztam érte, és nagyon áldottá vált ez a nehéz időszak. A féléves kezelés alatt kellett felismernem, hogy bizony a feszültségeknek nem ő az oka, hanem én. Én, aki nem veszem észre, hogy mindent úgy igyekszik csinálni, hogy az nekem jó legyen. Isten adta a sarat a betegségben, adta a gyaloglást, hiszen heti 2-3 alkalommal az öt gyereket összeszedtem és utaztam be velük a kezelésre. És adta a kapcsolatunk gyógyulását, és a hitbeli erősödést, hogy mindezek a számomra fontos kérdések nála megoldásra találnak, és minden gondomat az Úrra bízhatom. Vannak ilyen tapasztalataitok? Osszátok meg velünk!
hogy sok a feszültség közöttünk. Sokszor imádkoztam emiatt. Egyik reggel felébredtünk, és lebénult az arca. Természetesen, ahogy ez egy lelkészcsalád esetében történni szokott, mindez vasárnap reggel volt, istentisztelet előtt. Ijesztő látvány volt egy 6 éves kislány "rezzenéstelen arccal". Gondnokunk elvitt a kórházba, bennfogták. Nagy küzdelem volt, hogy valaki ott maradhasson mellette, végül nem lehetett. Lányunk hallva, látva dilemmánkat, mondta, hogy ő éjszaka lesz egyedül. Így lett. Sokat imádkoztam érte, és nagyon áldottá vált ez a nehéz időszak. A féléves kezelés alatt kellett felismernem, hogy bizony a feszültségeknek nem ő az oka, hanem én. Én, aki nem veszem észre, hogy mindent úgy igyekszik csinálni, hogy az nekem jó legyen. Isten adta a sarat a betegségben, adta a gyaloglást, hiszen heti 2-3 alkalommal az öt gyereket összeszedtem és utaztam be velük a kezelésre. És adta a kapcsolatunk gyógyulását, és a hitbeli erősödést, hogy mindezek a számomra fontos kérdések nála megoldásra találnak, és minden gondomat az Úrra bízhatom. Vannak ilyen tapasztalataitok? Osszátok meg velünk!
Gergelyné Molnár Lívia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése