2018. február 13., kedd

Szülőtárs vagy házastárs?

Képtalálat a következőre: „menyasszony és vőlegény”
      A házasság hetében vagyunk, és mindig megmelegedik a szívem, amikor fókuszba kerül a házasság, hiszen Isten egyik legnagyobb ajándéka lehetne az életben, hogy kapunk egy olyan társat, akivel együtt haladhatunk utunkon, akivel közös lehet az utunk. DE....  Sajnos egyre több olyan emberrel találkozunk, és foglalkozunk, ahol vagy szülőtárssá vált a házastárs, vagy épp ellenséggé.

Így a házasság hetében fontosnak tartom, hogy azon gondolkodjunk,, hogy hogyan lehet megőrizni a kapcsolat intimitását, mi táplálhatja a szerelmet, és hogyan tovább, ha mindezek már megkoptak a mi életünkben.
   Amikor elindul két ember közötti kapcsolat,  sok minden motiváció lehet mögötte. Lehet, hogy valóban szerelem alakul ki egy férfi és egy nő között. Ha így kezdődik a házasság, akkor van hová visszamenni, ha esetleg elakadás van egy kapcsolatban. De lehet, hogy csak a pánik, hogy egyedül maradok, sodor két embert egymás felé, aztán lesz belőle házasság. Vagy épp a másik rangja, pozíciója, vagyona imponáló. Így is alakulnak kapcsolatok. Aztán lehet egy korábbi kapcsolat bosszúja egy házasságkötés, de természetesen az elhamarkodott terhesség is sürgetheti két ember életének összefonását, vagy épp az erős szülői ráhatás. Nagyon változatos az ok, amiért, és ahogyan két ember végül házassági szövetségre lép. Azt hiszem, ha nem a szerelem, akkor onnantól kezdve mindegy, hogy mi más volt az elindítója, hogy az ember az oltárnál, vagy az úrasztalánál igent mondott. Nyilván az lenne a legszebb, ha a szerelem lenne a fő motivációja a kapcsolatoknak, de tudjuk, hogy közel sincsen így. De azt gondolom, és így is tapasztalom, hogy jobb alap, ha az ember szerelemből dönt, hogy összeköti az életét valakivel, de semmi sincsen elveszve, ha mégsem ennyire egyértelmű a házasságkötés motivációja. Miért? Mert a házasság nem attól jó és áldott, hogy mi volt a kiindulópont, hanem minden azon múlik, hogy mit építünk rá, és kivel építkezünk. Istennel, egyedül?
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a házasság, a szerelem döntés. Időnként minden nap el kell dönteni, hogy a párommal akarom élni az életemet, tehát ha gond van, nem ellene, hanem a közös jövő érdekében keresem a megoldást. Nagyon sokat segít, ha a küzdelmeket az Istennel való kapcsolat ölelésében élem át, hiszen Ő segít abban, hogy ne csak magamat lássam, hanem az Ő szándékán és szemén keresztül férjemet, feleségemet, a kapcsolatunkat.
Kevés napi 24 óra az elfoglalt anyáknak
 Emlékszem a házasságunk első néhány hónapjában, amikor az összecsiszolódás folyt egyszer nagyon rosszul esett, amit a férjem mondott, és azon gondolkodtam, hogy összecsomagolok és hazamegyek. Ez a gondolat néhány másodpercig tartott, mert utána azon gondolkoztam, hogy hova megyek, mit mondok a szüleimnek, ez tényleg olyan komoly dolog, amin fel kell kapni a vizet..... Aztán úgy döntöttem, hogy erről inkább a férjemmel beszélek, és nem másoknak, minthogy éppen őrá tartozik és nem másokra. Azután ahogy telt az idő ki kell mondani, hogy a gyermekek születése nagy feladat a házasság ápolása szempontjából is. Hiszen a gyerekek ellátása, a kialvatlanság, a háztartás feladatai a nőt nagyon megterhelik, és a férfi ezekből a nehézségekből, de a gyermeknevelés örömeiből is sokszor kimarad. A férjek munkahelyi kötelezettségei, de a lelkészi szolgálat is, a nap nagyobb részében távol tartja a férjeinket az otthoni eseményektől, és a nehézségektől. Sok édesanyánál tapasztalom az egyedüllét terhét is, ami bizony lelki elmagányosodáshoz, időnként depresszióhoz vezet. Keresztyénként ezekről a kérdésekről is nehéz beszélni, hiszen az a téves gondolat van sokszor a fejünkben, hogy egy keresztyén embernek nem lehet depressziója, meg kell hogy birkózzon a feladattal, amit a gyermek és a háztartás jelent. Sokszor tapasztalom anyukákkal beszélgetve, hogy félnek szembenézni is azokkal az érzésekkel és gondolatokkal, amelyekben élnek, mert ez ijesztő számukra. Közben elkezdődik a falak építése a környezet, de sokszor a férj felé. 
   Lelkészfeleségként talán a legnehezebb számomra az volt, hogy a lelkészi szolgálat esténként biztosan elszólítja a férjeket a családból. Nálunk 5 gyerek 8 év alatt született, és azt hiszem akinek gyermeke van, az megtapasztalta, hogy este 6 után igen idegpróbáló a kisgyermekes családok élete. Mindenki fáradt, nyűgös. Fürdeni, vacsorázni kellene. Mindezt egyedül kell koordinálni. Megy a gyötrődés, és az egymás gyötrése, közben az időre is figyelni kell, mert az sem mindegy, hogy mikor kerülnek a gyerekek ágyba. Ha még a szoptatás is feladat, az külön logisztikát igényel, hogy ki mikor fürdik, hogyan öltözködik stb. Ebben az időszakban nekem nehéz volt, hogy a férjem ha akarna sem tud mellettem lenni. Egy darabig morgolódtam, de aztán rájöttem, hogy ez neki is rossz, de a lelkészi szolgálatot választottuk, és ez ezzel jár. Tulajdonképpen, amikor hazajött kikérdeztem mi volt, és ilyenkor egy kicsit én is részese lettem az alkalmaknak, és sokat adott ez a beszélgetés lelkileg, de a kapcsolatunknak is. Így sokkal jobb volt várni, hogy megoszthattuk egymással a napi örömeinket, nehézségeinket. Ez az időszak nem csupán a lelkészházasságokat, hanem más házasságokat is megpróbál. Itt dőlhet el, hogy végül szülőtársakká válunk, akik a logisztikát intézik a gyermekek között, vagy lelki társakká, és szolgatársakká. Ahogy nőnek a gyerekek a logisztikai feladatok is megnőnek, és mindkét szülőnek muszáj kivennie a részét ezekből a feladatokból. Bizony a sok szervezési feladat ügyintéző kapcsolattá redukálja a hajdani házastársi szövetséget, kialakul a szülőtársi szövetség.. Észrevétlen elkezd kétfelé alakulni a pár élete, amit már csak a gyerekek körüli foglalatosság tart össze. De amíg az összetart, még elhiteti mindkét féllel, hogy van még közöttünk összetartó erő. Észrevétlen a szülőknek egyetlen közös téma a gyerekek közötti feladatok, és az ő céljaik intézése lesz.

Képtalálat a következőre: „házasság intimitása”
     De Isten mellett van lehetőség a kapcsolat megújulására. Nem érdemes feladni. De egy jól működő házasság sok befektetést igényel. Szükséges az udvarlás, szeretet kifejezése egy érintésben, egy kedves szóban, vagy sms-ben napközben is. Vagy egy szál virággal, egy szépen megterített asztallal emlékeztethetjük házastársunkat arra, hogy fontos nekünk, hogy kíváncsiak vagyunk rá, hogy szeretjük. Fontosak az események, érzések megosztása egymással, és nem Egy Mással. Keresztyénként, lelkészként különösen is fontos, hogy törekedjünk az ige körüli közösségre, az igeolvasásra, imádságra. Szánjunk időt egymásra is. Legyenek olyan idők, amit kettesben töltünk, hiszen Isten kettőnk szövetségét áldotta meg gyermekekkel, akik már a kapcsolatunk ajándékai és a közös feladatunk, örömünk. A házasság fontos összekötő ereje a szexualitás, ami a szerelem legmagasabb fokú kifejezője a házastársak között. Nagyon fontos, hogy ne fosszuk meg magunktól egymást, hanem ezzel az Istentől kapott ajándékkal éljünk, fejezzük ki egymás iránti szeretetünket.   Ahhoz, hogy a gyermeknevelés működjön, a házasságunk erős szövetségére van szükség. Nem beszélve arról, hogy amikor a gyermekeink kirepülnek, újra csak ketten maradunk. Késő akkor újra nulláról kezdeni a kapcsolatunkat. Tegyünk azért, hogy működjön a kapcsolatunk, és dolgozzunk azon, hogy minél jobban működhessen.

        Nem lehet kihagyni Istent a kapcsolatunkból. Mi magunktól nehezen működtetjük, mert az elvárásaink elhatalmasodnak rajtunk, és nehezen tudunk magunktól felülemelkedni rajtuk. De Isten teljességet adhat a kapcsolatunknak. Az Ő közelsége megerősíti az egymással kötött szövetségünket, az Ő igéje elénk is tükröt ad, és reálisabbak lesznek egymás iránti elvárásaink, és megtanít megbocsátani, megtanít a terheket Vele együtt hordani. Ahogy egy édesapa fogalmazott: "a hitben, megtérésemben a legnagyobb ajándék, hogy nem kell szoronganom, hogy hogyan élünk meg, hanem el tudom hinni, hogy az Úr gondoskodik rólunk, ahogy eddig is tette. "
Isten újítsa meg kapcsolatainkat Vele és férjünkkel, feleségünkkel, hogy lehessen számunkra ajándék a házassági szövetség!

                                                                                    Gergelyné Molnár Lívia 










2018. február 6., kedd

Féfi és nő közös útja egymás nélkül




Férfi és nő közös útja egymás nélkül


A férfiből kivett oldalbordából lett az asszony megformálva. Mindez azt üzeni, hogy a férfiből húsbavágó módon hiányzik valami, ami nem más, mint maga az asszony. Erre Ádám rá is felel ott a teremtés hajnalán: csontomból való csont, testemből való test. Így Éva sem találhatja meg a helyét máshol, mint Ádám mellett, számára a megérkezettség az oda illeszkedésben ölthet testet.



Azonban a bűneset után felfordul a teremtésbeli rend. Ádám az átok kapcsán elszakad mély valójától, megfeledkezik igazi szükségéről, hogy
Éva a saját testéből való test. Rákényszerül, hogy küzdjön a biztonságért, a megélhetésért és
közben a saját testét – aki Éva - elhanyagolja. A házasságnak van egy természete: mindaz, amit beleteszünk, és amit nem teszünk bele, teljesvalóságával visszahat ránk. Szinte, amit a másikkal teszünk, azt magunkkal tesszük....

2018. január 31., szerda

A bizonyítványosztás margójára

Képtalálat a következőre: „félévi bizonyítvány”         Ma hozták haza a félévit a gimnazista gyermekeink. Az elmúlt hetekben intenzíven ment a különféle dolgozatokra, felelésekre való készülődés. Ma megtudhattuk, hogy mennyi a tudása gyermekeinknek. Amióta a hittant is osztályozni kell, ugyanúgy belekerültünk ebbe a rendszerbe, hogy értékeljük hittanosainkat. Hát ez nagy szenvedés számomra. Igaz, hogy írásbeli értékelésre is van lehetőség félévkor első és második osztályban, illetve év végén elsőben, de mivel a mondatbankot használjuk, és aláhúzogatással jelezzük az értékelésben, így tulajdonképpen akarva, akaratlanul osztályzatnak minősül az írásbeli értékelés. Valahogy akaratunk ellenére skatulyába kerülnek gyermekeink. A stréber, a jó tanuló, a közepes és a gyenge kategóriába. Nem tudom, hogy hogyan alakul ki, de valahogy azt látom, ha valakinek néhány tárgyból kettese van, automatikusan nem lesz még rajzból vagy testnevelésből sem ötöse. De vajon miért? Mire jó ez az értékelés? Mennyit érnek a gyermekeink? Hogyan látják az iskolában, óvodában, családunkban, és mi magunk mit gondolunk róluk?
Mik a gyermekeink értékei? A matek ötös, vagy a magyar? A versenygyőzelmek? Könnyen elvisz a mai teljesítési kényszer ide, hogy ezeknek tudjunk örülni. De mi a valódi értéke az embernek?  Azt hiszem, ami miatt valakit embernek tekintünk, hát az jegyekkel nem függ össze. Néhány pontban összeszedtem, hogy milyen értékei lehetnek a gyermekeknek, amit érdemes bennük erősíteni, hogy valóban emberré váljanak.
Képtalálat a következőre: „empátia”    Az emberség. Mit értek ezalatt? Amikor egy gyermek empatikus tud lenni, és segítőkész, együtt-érző. A vak zongoratanárt kinevető gyerekeket nem tudom emberségesnek tekinteni. Hogyan lehet emberségessé nevelni gyermekeinket? Mi is most gyakorlatozunk ebben, hiszen a legnagyobb gyermekünk sem felnőtt még… De egy biztos, ha nem csupán a jegyek, dolgozatok érdekelnek, hanem az iskolai élményeik, akkor van lehetőség a közösségben levő időnként embertelen magatartást, emberségessé tenni. Hogyan viszonyuljanak ahhoz a gyerekhez, aki köztudomásúlag lopott? Hogy tudunk adni neki egy második esélyt, ahogy egy keresztyén ének megfogalmazza? Hogy segíthetünk ilyen esetben osztálytársként, hogy ne feketebáránnyá váljon, hanem szembe nézzen tettével, és tudjon újat kezdeni. De csodálatos lenne, ha ebben mindenki partner lenne!
          Becsületesség. Hát ez sem értékelhető jegyekkel. Felismerni a gyermekeknek saját hibáikat, nem olyan egyszerű, mert mindig a másik gyerek, a körülmények, a rossz időzítés az okozója a balul elsült eseményeknek. Amikor mindezek megtörténnek sokat számít, ...

2018. január 21., vasárnap

Kedves Olvasók!

Amikor Etelka megkeresett azzal a kérdéssel, hogy lenne-e kedvem részt venni a lelkészfeleség blog írásában nagy lelkesedéssel és kíváncsisággal igent mondtam. Az újrakezdés óta égészen novemberig lelkesen készültem az írásaimmal, most azonban az élet úgy alakította, hogy nem tudok ebben a feladatban tovább részt vállalni. Idős nagymamám, akinek a héten ünnepeltük 89. születésnapját, betegsége miatt hozzánk költözött. A mindennapos ápolása, a munka,

2018. január 12., péntek

Lelkészházaspár ÉFT tréning


Kedves Lelkészfeleségek!

Szeretettel hívunk benneteket Gyökössy Szolgálat szervezésében, 
férjeitekkel együtt egy három napos intenzív együttlétre, ahol házasságotokkal foglalkozhattok aktívan. Ez a lehetőség első renden nem a krízisbe jutott párokat kívánja elérni, hanem az igényes házasokat, akik szeretnék még szebbé, meghittebbé tenni a kapcsolatukat.

Mi lelkészek az egész családunkkal, annak minden érzelmi terhével és örömével együtt szolgáljuk Istent. Ezért nem tolhatjuk háttérbe.......

Vársz e valamit a férjedtől?

Kedves Lelkészfeleség Testvérem! 

Van férjed is, vagy csak lelkészférjed?

Azon kívül is vagy feleség, hogy jelen vagy a gyülekezeti életben, hogy ott számíthat rád a férjed. Csinálod mellette a női szolgálatokat, a  gyermekek között végzett munkát és egyéb területeken is bevonható vagy, meghallgatod esténként, mi minden  történt vele. Megértő  lelkészfeleség vagy, ahogy ennek illik lennie, mindenben alkalmazkodó, elfogadva a hétvégék sűrű menetét is...
Vársz-e valamit a férjedtől?

Ha a női lélekre gondolok, meg kell fogalmaznom, hogy a nő tele van vágyakkal a férfi felé, ami azt jelenti, hogy  sok mindent értékel és igényel a  férfi részéről, és kíván adni számára. Nem adja alább és 
nem éri be ígérgetésekkel, szavakkal, vagy csupán morzsákkal. A női lélekben....

2018. január 5., péntek

VANNAK E MÉG ÁLMAID?


Kedves Lelkészfeleség Testvéreim!


Az a kérdés: Vannak e még álmaid? De kezdjük azzal a kérdéssel: Ki vagy Te? Ez a kérdés Keresztelő Jánosnak is oda lett célozva a főpapok által. 
A különös próféta választ fogalmaz rá, elmondja, hogy ki ő és ki nem ő. 
Ami nagyon fontos, tisztázza beszédében Krisztushoz való viszonyát is. 
Minderről a János evangéliumának 1. részében, a 19. verstől olvashattok.

Kérdezzük meg magunktól mi is így az új év kezdetén, hogy mi kik is vagyunk?
És milyen félre értések vannak bennünk magunkról, vagy másokban rólunk? Mi az amivel nem tudunk, nem akarunk azonosulni? Mi az, amik biztosan nem vagyunk? Vagy nem lehetünk. 
Keresztelőtől megkérdezték: Te a Krisztus vagy? Illés? Próféta?
Mindenképpen valahogyan isteninek látták, akarták látni. 
Te vagy é a Krisztus? Akarnak e téged isteninek,